Technika

A Taekwon-do 6 fő része:

• Bázis vagy alapgyakorlatok (Gibon yonsup)
• Formagyakorlatok (Tull)
• Formai küzdelem (Yaksok matsuki)
• Önvédelem (Hosin sul)
• Töréstechnika (Kyokpa)
• Szabadküzdelem (Chajoo matsuki)

Bázistechnikák, vagy alapgyakorlatok:
A bázistechnikák alkotják a formagyakorlatokkal és a formai küzdelmekkel szerves egységben a Taekwon-do oktatás alapját. Ahogy a gyermekeknek előbb a betűket kell megismernie ahhoz, hogy olvasni tudjon, úgy a Taekwon-do tanulóinak a bázisgyakorlatok jelentik a technikák ábécéjét.

Formagyakorlatok:
A Taekwon-do formagyakorlatait Choi Hong Hi nagymester tervezte és alkotta meg. A tull-ok elnevezéseikkel emléket állítanak a koreai történelem egy-egy kimagasló alakjának, hadvezérnek, államférfinek, vagy éppenséggel ismert tudósnak, filozófusnak, nemzeti költőnek stb. A Taekwon-doban összesen 24 formagyakorlat van, amelyek a nap 24 óráját, vagyis magát az életet szimbolizálják. Az ITF formagyakorlatok képzeletbeli küzdelem egy vagy több támadó ellen, előre meghatározott technikákkal, irányban, sorrendben, dinamikával végrehajtva. A 24 formagyakorlatokat 2 előkészítő formagyakorlat előzi meg, amelynek célja az alapvető koordináltságának kialakítása és rákészítés a nehezebb feladatokra. Ez a négyirányú ütés- és hárításkombinációk.

Formai küzdelem:
A formai küzdelmeket tulajdonképpen páros bázisgyakorlatként is felfoghatjuk, mivel itt az ismert bázistechnikák páros begyakoroltatása folyik. Ezeknek egyik lényege, hogy az ellenfél még nem támadhat tetszés szerint, de a védekezés is kötve van. A társ szerepe mindenesetre nem a másik legyőzése, hanem annak segítése, illetőleg a példahelyzetek együttes kidolgozása a cél. A formai küzdelmeken belül négy fő fajtát különböztetünk meg: ezek a 3, 2 és 1 lépéses kötött, valamint a több lépésű részben kötött küzdelmek.

Önvédelem:
Az önvédelem a Taekwon-do egyik különleges és igen szép részét jelenti. Gyakorlása mindig életszerű, mert az életben előfordulható veszélyhelyzeteket imitálva, azok kiküszöbölésére szolgál. Elsajátításakor fejlődik az ideg-izomkoordináció, javulnak a reflexek, valamint a gyors helyzetfelismerő és rögtönzőkészség. Használatához tudni kell a bázisokban, a formagyakorlatokban és a formai küzdelmeknél tanultakat, de még a szabad küzdelem, sőt, a töréstechnika módszereire is szükség lehet. Éppen ezért a Taekwon-do önvédelmi technikáit kifejezetten haladók kezdjék csak tanulni, mivel végrehajtásukhoz elengedhetetlen olyan technikai áttekintés, amellyel a kezdők még nem rendelkeznek.

Töréstechnika:
A karatesportok különféle ágazatai közül ma talán a Taekwon-doban jut a töréstechnikának a legkiemeltebb hely; szerepel kötelező vizsgaanyagában, Európa- és Világbajnokságain pedig a küzdelem és a formagyakorlat mellett – férfi és női kategóriában – önálló versenyszám! A töréstechnikák gyakorlásának története szorosan összefonódik a távol-keleti önvédelmi és küzdősportok történetével.

Szabad küzdelem:
A szabad küzdelem a Taekwon-donak tulajdonképpeni végső célja, végállomása, mely a tanult technikák kicsúcsosodását jelenti valódi, éles harchelyzetben. A szabad küzdelem gyakorlásával a Taekwon-dosoknak szinte már kezdő koruktól kell ismerkedniük. Nagyon helyes, ha minél előbb szoktatják magukat a kötetlen mozgásokhoz, azonban ennél is fontosabb a fokozatosság elvének betartása. A Taekwon-do szabad küzdelmeken belül többfajta ismeretes:

• Egy az egy ellen. Ez az alapvető versenyszerű küzdelem.
• További variációk lehetnek a kettő az egy ellen, három a kettő ellen, és bármilyen egyéb kombináció, amely felkészíthet az életben felmerülő önvédelmi helyzetek megoldására. Ezek egyike sem versenyszám!
• Lábtecnikai küzdelem egy egy ellen. Ezt a Taekwon-doban a lábmunkák extra ügyesítésére használják. A szabály alapján itt támadni és védekezni is csak lábbal lehet, ami növeli az egyensúlyérzéket, fejleszti a lazaságot és a rúgások sokoldalúságát. Nem versenyszám!